Lesem az ablakot, hiába várok én
Fekete szárnyain leszáll a csendes éj

Zavar ez a csend, rám tör az unalom
Keresem arcodat, de nem lelem
Te komolyan vetted, hogy nem kellesz nekem

Nem tagadom, már alig bírom
Ha nem látlak néhány napig téged
Nem sikerül semmi nekem
A fantáziám mindig eltéved

Nem tagadom, hogy úgy hiányzik
Minden szavad, biztatásod
De tudom, tudom, tudom, tudom
Hogy én túl büszke vagyok

Most egyedül vagyok és egyedül járok én
De itt van az alkalom, az úton jössz felém

Mosolyod a régi, érzem, hogy üzened
Ne fordítsd tőlem el az arcodat
De valami engem mindig visszatart

Nem tagadom, már alig bírom
Ha néhány napig nem látlak téged
Nem sikerül semmi nekem
A fantáziám mindig eltéved

Nem tagadom, hogy úgy hiányzik
Minden szavad, biztatásod
De tudom, tudom, tudom, tudom
Hogy én túl büszke vagyok

(Instr.)

Most egyedül vagyok és egyedül járok én
De itt van az alkalom, az úton jössz felém

Mosolyod a régi, érzem, hogy üzened
Ne fordulj tőlem el semmiképp
De visszatart engem az átkos büszkeség

Nem tagadom, már alig bírom
Ha nem látlak néhány napig téged
Nem sikerül semmi nekem
A fantáziám mindig eltéved

Nem tagadom, hogy úgy hiányzik
Minden szavad, biztatásod
De tudom, tudom, igen tudom
Hogy én túl büszke vagyok

Nem tagadom, már alig bírom
Ha nem látlak néhány napig téged
Nem sikerül semmi nekem
A fantáziám mindig eltéved

Nem tagadom, hogy úgy hiányzik
Minden... (elhalkul)