Vég s a végtelen
Takács - Závodi
Egy soha nem is volt mesének.
Nincsen paripám, És a királylány,
Csókjaimtól fel nem ébred.
Jó volna, ha még egyszer Úgy mesélnél, mint régen.
Ülhetnék a térdeden És hinném, hogy könnyű minden.
Látom a régi széked,
Látom a kis szobád.
Te pont ott ülsz ugyanúgy,
Mint annyi éven át.
Angyalként óvsz a bajban,
Általad létezem.
Összeköt a tiszta érzelem,
A vég, s a végtelen.
Hol volt, hol nem volt, Tán igaz se volt,
Most már én mesélek másnak.
Fogja nyakamat, Issza szavamat,
Hiszünk a mesevilágnak.
Mert én vagyok a királyfi, Ki hófehér lován vágtat.
És megmentem a királylányt, Hisz itt ül ő is a szobában.
Látom a régi széked,
Látom a kis szobád.
Te pont ott ülsz ugyanúgy,
Mint annyi éven át.
Angyalként óvsz a bajban,
Általad létezem.
Összeköt a tiszta érzelem,
Múlt és a jelen,
A vég, s a végtelen.
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Závodi Gábor
szövegíró: Závodi Gábor
stílus: pop
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 887