(Refrén)
Régen itt voltál, mondd meg hol van a tűz?
Ami egykor jó volt, ma attól menekülsz,
Mondd meg hol jártál? Aggódtam szüntelenül,
De tudtam legbelül én vagyok aki becsül!

(Raul)
Agyalok amiatt amivel közelebb tudnálak magamhoz hozni,
Mert nincsen egy negatív érzet se bennem feléd, ami elkezdett volna mozogni.
A szívem még ugyanazt diktálja nekem, hogy ne merjek másra se ránézni,
Mindenki osztja az észt, de én vagyok csak az aki tényleg ezt átérzi!

Gondolom én vagyok a hibás,
Miattam jön el a szakítás,
Miattam lett minden vakítás,
Amit adsz nekem nem tanítás.

Veled kezdtem el,
Mondd meg, hogy hol rontottam el,
Mindenki úgy tudja, hogy nyertem,
De megtörve a könnyemet nyeltem!

(Refrén)
Régen itt voltál, mondd meg hol van a tűz?
Ami egykor jó volt, ma attól menekülsz,
Mondd meg hol jártál? Aggódtam szüntelenül,
De tudtam legbelül én vagyok aki becsül!

(Ábrahám)
Hiába keveredek el, mindig visszatérek,
Úgy érzem nélküled mit sem érek,
A szavaim a szélben téged kérnek,
Az illatod bátran ébren éltet.
Hiányzol még nekem,
Te vagy a kedvesem,
Várom, hogy szólj hozzám,
Mint mikor itt voltál!

(Raul)
Régen itt voltál és azt mondtad annyira szeretsz, hogy nem mész el,
Bennem él pár mondatod, ami gyengébb napomon felképel,
Nem akarok mást,
Nem akarom azt, hogy rossznak láss,
Nem érdekel régen mit mondtál,
Mert legalább. (régen itt voltál!)

(Refrén)
Régen itt voltál, mondd meg hol van a tűz?
Ami egykor jó volt, ma attól menekülsz,
Mondd meg hol jártál? Aggódtam szüntelenül,
De tudtam legbelül én vagyok aki becsül!