Kedves közönség, tisztelt menedzserek!
Nézzétek el nekem, hogy most én énekelek
De valamit el kell mondanom, hisz tán nem lesz több alkalom
Hát kérlek, most rám figyeljetek
Azt mondják a nagyok, hogy tarthatatlanok az állapotok
A konyhában a mosogatóban mostohák nekik a mosatlanok
Én néha reggel elmosogatok, és törölgetek meg el is pakolok
És egyáltalán nem haraguszok, ha mégis rászárad a piszok
Az is igaz, hogy a vécénkben gyakran elfogy a papír
Ha ott ülök és nincsen zsepim, arcom elönti a pír
A kéztörlő meg fura szagával elnyomta a szappan illatát
Bár végül kicserélték, így pótol több hiányt
A közös evőeszközök gyakran nyomtalanul eltűnnek
S ha nem hoznék be sajátokat, kanállal enném a sültet
A hűtőszekrényben azt mondják, gyilkol a penész
Még nem halt meg senki, talán nem akkora a vész
Amiért én mégis szomorkodok,
És köszönöm, hogy eddig meghallgattatok
Az annyi csak, hogy volt egy bögrém – sötétkék, és nem rég történt,
Hogy valakinek biztos megtetszett, így a bögre elhagyott
Kérlek, adjátok vissza a bögrém!
Adjátok vissza a bögrém!
Adjátok vissza a sötétkék bögrém nekem!
Kérlek, adjátok vissza a bögrém!
Adjátok vissza a bögrém!
Adjátok vissza a sötétkék bögrém nekem!