Hogyha nincsen, amiért meghalj,
akkor nincs is, amiért élj
De ha szíved a kincsre lel majd,
minden a tiéd
Hogyha nincs olyan kéz mi elkap,
és az élet alattad mély
Ott a végtelen lépni jelt ad
a szemeid elé
Kezdj élni, nem csak létezni,
nem mint egy munkát végezni
Mert az ki égni, érezni fél,
az nem is igen él
Még a fáklya is majdnem elfagy,
a sötétben csak ujjnyi fény
De ha lángja aludni nem hagy,
menekül az éj
Ha csak szeretetet játszol,
mikor nem eleget látszol
Beszól a buli, hogy gyere, vele táncolj
Ereszt a gumi, a szelepeken átszól
Ami a szelfin van, az csak a felszín,
az idő, perc, a tér meg helyszín
Villan a csel, ami becsap a telcsin
Hallgat a belbecs, fecseg a külcsín
Kezdj élni, nem csak létezni,
nem mint egy munkát végezni
Mert az ki égni, érezni fél,
az nem is igen él
Hogyha nincsen, amiért meghalj,
akkor nincs is, amiért élj
De ha szíved a kincsre lel majd,
minden a tiéd
Mindenki más, mint mindenki más,
az egyetlen egy csak így nem hibás
És az, hogy megéld, az nem csak tudás,
a szívedbe nézz, hogy mindent beláss
Ne akarj valaki más ember lenni,
mert ha más is más lenne, nem lenne senki
Tudd meg, mi a cél és az eredet,
mi a vér, ami pumpálja eredet
Kezdj élni, nem csak létezni,
nem mint egy munkát végezni
Mert az ki égni, érezni fél,
az nem is igen él
Kelj fel, itt a szív és nem fej kell!
Kelj fel, itt a szív és nem fej kell!
Kelj fel!