Zolee:
2016, hogy megy az idő,
Én meg azt hazudtam nektek, baszod hogy nincsen erő
Nincs, a faszt, ezt meg azt arrébb teszek, veszek,
Ami kell, azt mindent megveszek
Elment a Somló, baszod, elment Fritz,
Hullanok a haverok, ez tiszta vicc, faszom
Mint a Pac-man úgy megesz minket az infláció, ez invázió a köbön
Kő kövön nem marad, aki ragad, marad,
Többi halad, én meg átütöm a falat
De ti elfeljtitek a nevünk, amikor csepeg a lé
A szerzői jogdíj meg a mutteromé
De én nem leszek kötelező anyag, mint az Ákos,
De azt kell mondjam nektek,
Hogy ő csak egy rákos daganat a zene testén,
Ezen az estén győz az akartom,
82 ruppó a dalom
Ref.
Nálam 82 forint ez a dal
Lory:
82 ft a siker titka,
Ami nem megy a minőség rovására.
Van aki mindent megtesz, csak hogy megszerezze
De karizma nélkül mehet a süllyesztőbe.
Ugatnak a kutyák, de a karaván halad,
Neked a csont marad, neked a Kartel nagy falat.
Nem homokra épült a ház miben lakunk,
A rivalda fény, a siker az otthonunk.
Mi vagyunk a minta, mi vagyunk acél
A Jedik ereje van velünk, kötelez a vér.
Kaptunk hideget, meleget, eleget, hogy feladjuk,
De köszönet nektek, hogy még mindig toljuk.
Sokan kopizták a nyugati stílust,
De nem érezték belűl csak kívül a ritmust.
Eltüntek, mint szürke szamár a ködben,
Rajtunk nőttek fel, de nem voltak bent a körben.
Ref:
Laca:
Most felkóstolok egy nótát hogy épp mennyit ér
Addig a tehetségtelen fityfasz a magasba felér
Anélkül hogy valami maradandót csinálna
Eltűnik a süllyesztőben szép halkan zihálva
Mert pont annyit ér mint az egész halom szarja
És a kamu rajongója jó magasról leszarja
Hogy éppen két évet húzott le a toppon
Aztán az összes jutalma pedig két doboz bon-bon
Mert lehet hogy a mi nótánk csak 82 ruppó
De huszonkét éve mindig ugyanaz a suttyó
Maradok és leszek így hát ugyanaz a csóró
Akinek a pofája mindig egy kurva nagy hangszóró, mert
Üvöltöttem százszor egy párszor meghallották
Egy-két mondatomat a bőrükre varratták
És jöhet itt még bármi és vágják ki a nyelvem
De én egy percre se adtam el senkinek a lelkem