Zolee:
Keleti, de nem a kényelem,
A félelem szót nem ismerem, de nem terem
Minden egyes bokorban egy harcos
A stílus az kifinomult, de mégis legyen karcos
Hazai terepen veretek, veletek végzek,
A végzet velem van, a fájdalmat sosem érzem
A Muay Thai vallás, a szorító a templomod,
A terminátor prédikátor, a könyököd betolod
A bordái közé, elkap a harci izé,
Mindenkit leteszek, nem vagyok csak a győzelemé
A vérem és a verejtékem adom, az attack a spanom
Azt, hogy feladom, ne várd, mert amíg szabadon mozgok
Addig nem teszem meg ezt a szívességet,
Itt aztán tényleg nem számít a méret
Mert nem az a nagy ember, aki soha nem kerül a földre,
De aki a padlóról felkelve győz le
Ref.
Muay thai balegyenes, jobb horog
Zolee:
Egyenes küzdelem az, amiben kiveszlek,
Térd, könyök, mint a Pac-man megeszlek
Nem csak a test, hanem a lélek küzd,
Az élet füst, amit elfúj a könyököm
Egy buddhista szertartás, amin ülsz,
És kilépsz a testedből, túl a körökön
Melegedik a pite, mert ürül az elme,
A kusza gondolatoknak itt sok értelme nincsen
A győzelem a kincsem,
Ez a verés majd túlmutat a lincsen
Mint Bruce Lee, mikor a sárkány visszatér,
Tarolom a terepem, a fejemen a babér
Lemegyek, felállok, és találok rajtad olyan pontot,
Amitől a kapcsolatot bontod a valósággal
Valaki szárnyal,
A győzelem az enyém, te meg úszol az árral
Ref.