Ahogy néztem a nagyvilágot megjártam a másvilágot
Kaptam ott ölelést de valaki csak szájba vágott
Néha álmodik az ember igen mint a tenger
Rájön ,hogy átverték és álmodni sem mer
Tovább ment lassan mert szétbassza az élet
Nem cselekszik mert nem viszi rá a lélek
Álmodozz csak jó gyerek a vágyaidat kergeted
A régmúlt homályát magadba temeted
Fogd össze a két kezed és hunyd le a szép szemedet
Csak magadat hergeled , érzelmeid nem rejtheted
Ha másokban bizzol akkor baszhatod az álmaid
És a legkisebb hibáidra is mindenki csak rá nagyitt
De már reggel van a vekker az ébresztés
Vérző szivvel álmodból feléled
Most ott vagy ahol a fájdalmakat megérzed
Nem tudod ,hogy mi van de egyszer te is megérted

Minden egyes nap elrugaszkodsz a földtől
Minden egyes óra szanaszét gyötör
Minden egyes perc egy mélyre ásott gödör
A pillanat szerte foszlik de előtte képen töröl
Elfáradsz te is hamar ,közel a vég el gyengülés
Alszol mert a tested szétbassza a képzelgés
Totális a káosz az elmédben az élvezés
Amit álmodban felépitesz feloszlatja az ébredés

Tesó én egy álmodozó vagyok
Csukott szemekkel a világra szarok
Az élet hűs szellőiben szanaszét fagyok
Minden kint és szenvedést rátok hagyok
Elvesztettem azt aki régen voltam
A való világban fetrengek a porban
Az életben voltam jóban és rosszban
De nem győzöm le irni értelmes szóban
Hogy miért hiányzik a régi énem
Ezért tintába fojtom a maradék vérem
Nem vagyok hős nincs a nyakamba érem
De az álmaim között én álok az élen
Kérem jöjjön egy utolsó táncra
Ne féljen önt ugyan nem verik láncra
De félelem nélkül álok ki a sáncra
És élvezettel emlékszek erre a számra

Minden egyes nap elrugaszkodsz a földtől
Minden egyes óra szanaszét gyötör
Minden egyes perc egy mélyre ásott gödör
A pillanat szerte foszlik de előtte képen töröl
Elfáradsz te s hamar ,közel a vég el gyengülés
Alszol mert a tested szétbassza a képzelgés
Totális a káosz az elmédben az élvezés
Amit álmodban felépitesz feloszlatja az ébredés

Nyugi látom ,hogy más vagy mint a többi
Hidd el ha harcolsz előre fogsz törni
Vagy talán mégsem csak hátra felé baktatsz
Lehet jól elbasztad ,de megtapasztaltad
Azt ,hogy milyen mikor szabad lesz a képzelet
Majd jobb lesz valamikor magadnak be képzeled
Felébresztelek és elcseszem az életed
De rá jössz átvertelek és lehunyod a két szemed
Na ne csak ugratlak kelj már fel
Téged és engem csak egy kar nyújtás választ el
Na meg ezer év amit lekel ,hogy élj
De soha se félj mindent meg kell ,hogy tegyél
Szóritsd meg a farkadat és irányitsd a sorsodat
De tévútra csal majd egy két kosza gondolat
Tudatod át mossa jó pár furcsa fondorlat
Fontolgatod a fogoda furafejű fosokat

Minden egyes nap elrugaszkodsz a földtől
Minden egyes óra szanaszét gyötör
Minden egyes perc egy mélyre ásott gödör
A pillanat szerte foszlik de előtte képen töröl
Elfáradsz te s hamar ,közel a vég el gyengülés
Alszol mert a tested szétbassza a képzelgés
Totális a káosz az elmédben az élvezés
Amit álmodban felépitesz feloszlatja a ébredés