Mikor anyja elaltatja
gyermekét, gyermekét,
örömébe’ így dúdolja énekét,
örömébe' így dúdolja énekét:
„Rajzolj szépet gyönyörűséget
álmoddal, álmoddal,
felébredsz a megszépülő holnappal,
felébredsz a megszépülő holnappal.
Nem alhatok egész éjjel,
nagy a baj, nagy a baj,
ez a világ bevérez a tegnappal,
ez a világ bevérez a tegnappal.
Az álmomért hideg égbe
gondoltam, gondoltam,
s a tejszagú karjaidba szállottam,
s a tejszagú karjaidba szállottam.
Vacsorára jóllakhatsz
a bánattal, bánattal,
s a reggeli csókot dob a szájával,
s a reggeli csókot dob a szájával.”