Mikor bejöttünk, még nem láttuk,
hogy honnan van a mi világunk
Csak csodálkoztunk mire képes,
az ember itt a földön élve

Vajon ki adta ezt,
kinek köszönhetem?

Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudod, milyen nagy kincs van benned

Ő is él, Ő is jár, Ő is szól,
hát Rá hasonlítunk,
nem a majomtól származik az ember

Mózesnek hívták azt az embert,
akinek megjelent a Mester
Elmesélte, hogy születtünk,
s a tiltott fáról hogyan ettünk

Így jött be a halál,
s olyan röviddé vált

Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudod, milyen nagy kincs van benned

Ő is él, Ő is jár, Ő is szól,
hát Rá hasonlítunk,
a saját képmására teremtett

Tamásnak hívták azt a srácot,
aki nem hitt amíg nem látott
Megmutatta neki Jézus,
a szegek helyét bizonyságul

Legyőzte a halált,
hát ne legyél többé Tamás

Mert él, mert jár, mert szól,
és nem hal meg többé
egyszer már megtette helyettünk

Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk

Mert él, mert jár, mert szól,
és nem hal meg többé,
egyszer már megtette helyettünk

Hogy élsz, hogy jársz, hogy szólsz,
olyan mindennapos, hogy már
nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk

Egyszer már megtetted helyettünk
Nem is tudjuk milyen nagy kincs van bennünk
Egyszer már megtetted helyettünk