Újrakél
Karst
Sosem kél újra már
Nyúzottan sóba hullván szivárog húsomba
A visszavonhatatlanság fojtó zamata
A pillanatot szomjazom, hol kúpos a sóhalom
Független tőlem mindaz, mi körülfog
Keservvé olvadnak egymáson ropogó éles kristályok
Semmivé kívánom a tettek hosszú kígyózását
Sosem kél újra már
Sosem kél újra már
Beszakadt, szétfeslett, kialudt, összedőlt
Omoljon hát kiszáradt testem
A középszürke zúgás zsíros mezsgyéjére
Hol a holttá kopott sziklák a leendők ködébe érnek
Egyensúly majd ott lőn, hol vágyálmoknak írmagja sincsen
Beszakadt, szétfeslett, kialudt, összedőlt
Sosem kél (Sosem kél)
Újra már (Újra már)
Sosem kél (Sosem kél)
Újra már