Utolsó vacsora
Ismerős Arcok
A tévében állatok gyilkolják otthon a párizsit.
A világban - úgy tűnik - valami nincsen rendben,
De ez nem érdekel senkit, csak téged és engem.
Az ember lassan megérett a pusztulásra,
Irigy közönnyel nem gondol senki másra;
Mint a halálraítélt utolsó vacsorája,
Mint a rákos sejt, ami önmagát felzabálja.
Mikor az ördög üzen a Jóisten nevében,
Kétszáz éves platánfák tövében
Megérted azt, hogy mégiscsak fontos a méret;
Hiszed vagy sem, ez az ostoba vicc csak az élet.
Két lábam alatt jéghideg a föld,
Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld,
Fáradó szemem túl messzire lát,
Gyengül a gerinc, meggörbül a hát.
Mennyi az idő és mennyi a bér?
Mennyi a halott és mennyi a vér?
Túl sok az angyal, s túl kevés a gyerek,
Akkor is veszítek, ha folyton csak nyerek.
album címe: keressük!
megjelenés: 2017
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Nyerges Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1114