Nem minden úgy történt, ahogy elképzeltük régen
És Úristen, megint eltelt egy év
A tükröm-tükröm rajtam nevet jókedvében
Helló Kölyök! Viccesen festesz így felnőttként
Most már néhanapján én is nyugodtan alszom
Létezni átkozott jó, de néha rohadt kemény
Olyankor elveszünk, mint tejes dobozokon az arcok
De egy koldus tábláján az áll, hogy van remény!
Mindig a csillagokban kerestük
De a válasz végig az orrunk előtt volt
Lehet, idegesített néha, de esténként a mellkasodba bújt
És a bajban átkarolt
Sajnos, túl rövid ez az élet és Neked is égig ér a világ
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer
Tanulj meg élni, szeretni, meghalni s nevetni mindenen
Amitől még éjjel félned kell és talán nem tévedsz el
Siess, a munka nem vár, megint ketyeg az óra
Rohanj, mert senki nem leszel, ez ma túl kevés
A boldogság meg épp most száll hajóra
De tudod, meg sem érdemled, ha Neked ennyit ér
A fentiek vigyáznak Rád, elkísérnek az úton
De a kísértés morzsákat szór
A csillogó poharak meg ott ragyognak a pulton
És egy hang azt mondja, hogy érezd Magad jól!
Mert néha ordítanánk, de mégis
Magunkba kell mindent fojtani
Még a tiszta szíven is egy emberöltőn át
Nyomot hagynak féltve őrzött titkainknak foltjai
Mert túl rövid ez az élet és Neked is égig ér a világ
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer
Tanulj meg élni, szeretni, meghalni s nevetni mindenen
Amitől még éjjel félned kell és talán nem tévedsz el
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
Amikor jó!
És falra festjük az ördögöt megint
Az meg torkokat köszörül, míg be nem reked
Megölnek a szemétbe dobott álmok
És én sajnálom, csak én jutottam Neked, csak én jutottam Neked
A hiba nem a készülékben van,
Csak lehet, hogy megnéztük az összes diát
Végig sírtunk minden drámát
Éjjel megóvtuk az álmát
Néha féltünk, de mégis átnevettünk minden komédiát
Túl rövid ez az élet és égig ér a világ
Képes vagy rá, csak mondd ki még egyszer
Tanulj meg élni, szeretni, mert boldognak kell lenni
Higgy nekem, ez fejben dől el, pénz se kell
Ébredj fel, barátkozz meg az élettel
És talán