Ügyelek az ébredésre, halogatom,
Leverem a keltetőmet,
Kiakadok ezen a tuti, de aranyos hangon.
A nyugalom az én világom, ha ide betérsz,
Bekebelez majd az álmom,
Na, bírod-e, fogod-e, tudod-e, beveszed-e, hogy én.
Álmomban egy hős voltam, ki bátor és kemény,
A rossztevőkkel jól elbánok én.
Hagyjál lógni, álmomban még mindig van remény!
Ébresztgetni bármiért nem ér, ezt nem ér.
Szipogok az paplanomban, ha kel a család,
Lihegek a torna közben,
Ha valami, valahol örömet okoz, az egyedül az ágy.
Ki lakik az életemben, ahol a világ,
Csakis a nyerésre játszik,
És kinevet eleve, kiröhög a piszok amiért
Álmomban egy hős voltam, ki bátor és kemény,
A rossztevőkkel jól elbánok én.
Hagyjál lógni, álmomban még mindig van remény!
Ébresztgetni bármiért nem ér, ezt nem ér.
Álmomban egy hős voltam, ki bátor és kemény,
A rossztevőkkel jól elbánok én.
Hagyjál lógni, álmomban még mindig van remény!
Ébresztgetni bármiért nem ér, ezt nem ér, azt nem ér,
ezt nem ér, azt nem ér, ezt nem ér,
Ezt sem!