Egyre közelebb kúszik az éj sötét ruhájában
A szél simogatva csókot ígér aztán lassan ő is eltűnik a csend végtelen zajában
Sétálok. Hogy merre? Hova? Miért? Nem tudom de menni jó s közben elnézegetem magam körül hogyan is alszik mocskosan szép világában ez a civilizáció.
Barátok tűntek el az éjben, az ital elfogyott s mind hazament, sok pénzt elszórtunk de talán megérte. Ki tudja már s kit érdekel? Amott egy alak imbolyogva lépdel a ház falán árnyék csupán; és az is én vagyok. Csalóka halvány remény egy emlék, hogy volt egy lány valahol talán.
De most nincs már más körülöttem a csend csak a csend csak a csend hiába is szólnék senki nem felel (óóó) ilyen ez az éjjel.
Legszivesebben feléd nyújtanám a kezem a kezem a kezem ha tudnám merre vagy vakon mennék feléd s lecsuknám a szemem (óóó) ilyen ez az éjjel, ilyen ez az éjjel.
Egy kicsit hallgatag ez az éjjel,
Egy kicsit ingatag ez az éjjel,
Egy kicsit szokványos ez az éjjel (hmmm)
Egy kicsit magányos (nánánánáná) (óóó)