Állunk a szélben, arcodon falevél,
Hajadba kapaszkodom, mint egy öreg bőregér,
A hajnal ritka titka a kék szemedben van,
Karjaid olló közt a testem papírszalag.
Refr.:
És ha szürke a poros város,
Vasárnap reggel lángos mindig van.
Cukortól mentes a kávé, az alkohol nem hat,
Te vagy nekem a forrás, a tiszta üzemanyag,
Egy térhajlító angyal kivel az idő gyorsan száll,
Szállok én is a szívedre minden éjszakán.
Ref.:
Ha koszos a sötét város,
Karcsú tested vánkos fejem alatt.
Minden hajó egyszer biztosan révbe ér,
Az én hajóm kapitánya kérlek, te legyél,
Készíts gyorsan fényképet, az eső tovább áll,
Árnyékod ma fényesebb az összes gyémántnál,
És ha a lusta Nap majd a horizonton halad,
Piknikezzünk a sötétben a sarkcsillag alatt,
Csapjunk zajt a Föld korong legeslegvégén,
Együtt lóg le a lábunk majd az óceán szélén.