Jó helyen
Udvarias Idegenek
A vonat ablakon,
Hogy tűnnek sorra el a hegyek,
Miközben hallgatom,
Hogyan löki a ritmust
És zakatol a vonat.
A menetszél lágyan fújja
Az arcomat,
A nap rám ragyog.
Úgy érzem, jó helyen vagyok.
Figyelem a sok felhőt,
És butaság tudom,
De ilyenkor gyerekes módon
Csak azt találgatom,
Hogy mit látok bennük,
Milyen figurát.
Fejemben egy gondolat suhan
A semmin át,
Ahogy bambulok:
Azt hiszem, itt jó helyen vagyok.
Kerestem, aki voltam,
Még indulás előtt.
De egy részem néhány napja
Londonba költözött,
Örökre eltűnt,
Elűzte a múlt.
A vonat lassít,
Közben bealkonyult,
S bíbor angyalok
Azt súgják: jó helyen vagyok.