Bányász ballada
Decsi Csaba
félelem gyötör, balsejtelem.
Úgy féltelek, nincs arra szó,
mindig veled lenni volna jó.
Semmit sem ér az életem,
hogyha te már nem vagy velem.
Úgy féltelek, nincs arra szó,
mindig veled lenni volna jó.
Kedves, ne félj, ne érezz bajt,
vigyáznak rám, és vigyázok majd.
Én is féltelek, nincs arra szó,
mindig veled lenni volna jó.
Semmit sem ér az életem,
hogyha te már nem vagy velem.
Úgy féltelek, nincs arra szó,
mindig veled lenni volna jó.
Szirénaszó sivítása,
elnyomja azt nők sírása.
Bánya felé fut mindenki,
férjét, fiát rohan keresni.
Mért mentél el, mondtam, maradj,
árván engem, kérlek ne hagyj!
Úgy szeretlek, nincs arra szó,
mindig veled lenni volna jó.
Mért hagytad ezt, óh istenem,
elveszni őt, kit úgy szerettem?
A fájdalmam oly’ borzasztó,
hogy ő nincs már, fel se’ fogható.
Semmit sem ér az életem,
most, hogy te már nem vagy velem.
Úgy hiányzol, nincs arra szó,
mindig csak veled lett volna jó.
Mindig csak veled lett volna jó.