Mért ragyog a hullócsillag, csak egy percig odafent az égen?
Mért is szokott a boldogság játszani, mint a délibáb vélem?
Mért van tavasz, mért van a nyár, ez az élet mért oly sivár, árva?
Mért ragyog a hullócsillag, s ha már ragyog, mért hull le a sárba?
Rövid volt az édes álom, folytatását mért is várom egyre?
Miért hiszem, ha eljönnél, nem lenne oly hideg a tél bennem.
Ne hitegess csalfa remény, beérem az álmokkal, mint régen,
Hiszen minden hullócsillag, csak egy percig ragyoghat az égen.