már kifelé tartok
abból az erdőből
amiben te még csak épp
most vesztél el
pont, ahogy engem is
valaha veszni hagytak
átkozol magadban, de
vissza-vissza nézel
az utat látod, de tovább
egyedül kell majd menned
soha többé nincs akadály
de ha másképp tervezted
az a perc váratlanul ér
amikor indulhatnál
suhogó lombok közepén
ha vadak lesnek majd rád
húzhatod az idődet csak
a feltételezésekkel
innen csak kifelé vezet út
nem tévedhetsz el
nincs olyan, aki feltart
és nem lesz, aki vár
mind az, akire számíthatsz
majd máshol jár
pár sort, míg elindulok
majd egy kő alatt hagyok
nem sok, mégse túl kevés
nincsen benne tévedés
bár még azt hiszed, bírod
többet most nem írhatok
másképp félreértenéd
elvinnének érte még