Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában
Felrepülne, messze szállna
Messze, messze, tengerekre
Még az égre felnézhetne
Arra sincsen semmi kedve
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába, de hiába
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd újra szárnya
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd csonka szárnya
Felrepülne a magas égig
Hol szabadság honja kéklik
Nem nézi, csak hallja őket
Tudja jól, hogy kiköltöztek
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd újra szárnya
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd csonka szárnya
Felrepül a magas égig
A szabadság honja kéklik
Hol a pálya
Nincs elzárva
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd újra szárnya
Várja, várja, mindig várja
Hogy kinő majd csonka szárnya
Árva madár, gólya madár
Sose nő ki tollad, ne várd
Soha többé, fagyos télig
Mert, ha épen nő is szépen
Rossz emberek elmetélik