forog a kerék, lepereg minden perc
páncélozza a pillanatot, hogy
mit látnátok szívesebben
a roncsok között mitek marad ott
úgyis levetítik majd egyszer
nincsen biztonságos ülés
minden epizódban odavesztek
ugyanaz a szárnyaszegett repülés
a vásznon úgyis kiderül egyszer
mi is a válasz, mi a mentség
ha ennyien vagytok, mitől is féltek
miért nem mentek, mire vártok még
mindenképpen eljön a nap
majd látni, van-e menedék
minden gépen máshova ültök
hátha leszakad az ég
elfogy a hely, elfogy a kifogás
a felhők felett mindig süt a nap
úgyse maradhat nyom, de örökké
semmi se volt, ami fent maradt
mire számíthattok a végén
ki tudja igazán, miben is bíztok
kikutatnak kesztyűs kézzel
és cserben hagynak a titkok
és ha lentről visszahívnak
bekattannak majd a szíjak
megtartanak, visszahúznak
míg a maszkok mind lehullnak
forog a kerék, lepereg minden perc
páncélozza a pillanatot, hogy
mit látnátok szívesebben
a roncsok között mitek marad ott
ott lesztek mind kiterítve
nem számít ki a rossz, ki a jó
mindent megmérnek mielőtt
tűzre kerül majd minden szó