a másnak verset ásó titkár magába fojtja a titkát
a problémát a lényegével megragadva inkább
alszik az ördög, dörögve dörmög a lélegzőizom
nem szól, miért ne maradna még pár ikes elipszilon
kedvük szottyan az alkalmatlan születésnapra, bár
megrökönyödnek a könyökölésen, az új kor hangulatán
korszerűbben szeretnének gondolkodni és
szerelemből van a morális szex, nincsen sértődés
talán nem tudod, tovább hogy lesz
a nyelvtan egyszer még szabaddá tesz
úgy jön a válság két L-el, ahogyan a Nap kel fel
repül a nehéz kő, marad az a nő, látom minden reggel
fejlesztett menekülésben az az egy csak a talány
hogy el van vidve a szó, vagy víve, mindegy is talán
mondja a Francót, úgy jön a bálba, rég volt ott, nahát
ha kiesik majd a hangulatból, szanaszét töri magát
csúnyát mond a tévében, hogy meri? sípolás lesz így!
jó sok sorra ráillik, hogy how many people I can kill
megy majd jobban
mindig észnél légy
nézd csak
sorban döglik minden légy
hogyha mégsem tetszik
nem olyan nagy dolog
büszkén fel a fejjel
bátran írj blogot
csak nekem itt ,csak most, csókot dob, csak ne menjek el még
felpróbálna még gyorsan egy játékosabb elmét
kér, ne bomoljak, tudja jól, hogy furcsa a cucca, az utca, a cím
úgysem kell, hogy legyen mindig minden mondat végén pont
a fejlemény csak az elején nyeremény, bárki bármit állít
/ide még kell egy fél sor/ hiszen most sem a győzelem számít
csak az őszinte részvétel és hogy nincs elég cián
az addig járó mindig sárga kúton az óperencián