A szobámban ülök, de nincs rajta ajtó,
A lassan porrá lett világ, még az idővel harcol!
Egy megrepedt tükör, rég megkopott naptár,
Benne néhány dőlt betű, amit végszóként hagytál!
Búcsúzom, messze jársz, sok emlék kifakult, tovaszáll!
Eltépett régi kép rólunk szól, de a múlt a miénk!
Csavarogtunk oly sok éven át, átéltünk százezer csodát,
Hittük, örökre így lehet… de te nem vagy itt velem!
De már nem vagy itt nekem…
A szobámban ülök, de látom, hogy mit sem ér,
Mind, amit mélyen őrzök, az ki voltál, bennem él!
A tegnap még úgy fáj, de vár ránk egy új nap,
Egy rejtett tündöklő világ még kettőnkről szólhat!
Búcsúzom, messze jársz, sok emlék kifakult, tovaszáll!
Eltépett régi kép rólunk szól, de a múlt a miénk!
Csavarogtunk oly sok éven át, átéltünk százezer csodát,
Hittük, örökre így lehet… de te nem vagy itt velem!
De már nem vagy itt nekem…