Nem érdekel, tudod az arcom akkor sem rejtem el,
Lehet más vagyok, nem bújok el!
Mondd, miért teszed, hogy csak a szád jár és várod, az életem
Olyan legyen, ahogy jó neked?
Lehetsz jobb, lehetsz más – ilyen hely a világ!
Ez az én életem – én akkor is élvezem!
Azt mondod, ne csináld – azt mondom, ne vitázz!
Megtiltod, megteszem! – én akkor is élvezem!
Ugrálj, hogy lássák mit jelent
Másként látni a lényeget, ugrálj, élni így a jó!
Ugrálj, hogy lássák mennyit ér egy új irány, egy új esély!
Egymás mellett élni jó!
Nézd, itt vagyok, fenn állok a fénylő színpadon,
Ha érdekel, kösz, jól vagyok!
De miért legyek, aki csak azt mondja, ami jó neked
És élheti a te életed?
Hidd el, tök mindegy, hogy felülről,
Netán balról vagy jobbról jössz!
Nekem bőven elég, hogyha összefutunk,
Csak egyszerűen rám köszönsz!
Mert a színről, az arcról, a helyről, a kasztról
Én úgysem látom, hogy kivagy…
Mindent elmond majd rólad, mit teszel,
S ha holnap, csak egyszerűen élni hagysz!
Néha megéget a nagybetűs élet,
Maga alá temethet, de nem félhetek,
Hiszen létezik valahol annyi másfajta igazság,
Amiben hinni vágysz…
Tűröm, hogy jönnek a pofonok, nem adom fel,
Ha végzetembe rohanok, akkor sem érdekel,
Hiszen az életem – én akkor is élvezem!