Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
Te meg én (feat. Imir)
Hibrid
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
Megígértem sokszor, hogy már nem írok ilyet,
mert minek, hazudtam magamnak mindig direkt?!
Le kell dobnom most, amit a lelkem eddig cipelt,
egy idegen asztala, ahol kortyolom a vizet.
Rendes ez a lány, a desszert is ízlett,
de nem értem, hogy mit beszél, csak azt hallom, hogy zizeg.
Homályos a kép, kifakultak a színek,
egy börtönben a lelkem és ő azt hitte, hogy kiszed.
Ha előadom, mi van, tuti kilesz,
az őszintéből is majd egy nagy darabot kimetsz.
Kényelmetlen helyzet, nem tudom, hogy mi lesz,
csak abban bízom titkon, hogy valahol még figyelsz!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
A számodat még kívülről fújom,
látom még a lábnyomod az úton, a testedet a pulton,
látom, ahogy építettünk kettőnk közé falat,
látom magamat, ahogyan eltaszítottalak.
Látom a verebet, ahogy a mája dagad,
akinek a kocsijába a csomagjait raktad.
A hídon, mikor leesett a lakat,
az úton kitörlöd minden nekem írott szavad.
Minden közös képet tudom, hogy törölni fogsz,
de nem is értem magamat, hisz én mondtam, hogy kocc!
Én mondtam, hogy soha többet ne hívjál, de hívtál,
és te mondtad, hogy soha többet nem írsz, mégis írtál!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
Milyen lenne szerinted, megin' összejönnénk, te meg én?
Érezném-e magamat megint a világ tetején?
Érezném-e, hogy én vagyok a tied, te meg az enyém?
El tudnánk-e kezdeni megint ott a legelején?
Tudom én is, érzem, tiszta gáz,
de rájöttem, hogy várlak és azt érzem, hogy vársz.
Az agyamat a szívem meg felemészti a frász,
mert elég nagy az esély, te megint hamissá válsz.
Lehet ezt az egészet az enyészetnek hagyom,
nem akarok búcsúzni, de integet a karom.
Én voltam a barom, de kamáztalak nagyon, pedig kamáztalak nagyon!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
Megígértem sokszor, hogy már nem írok ilyet,
mert minek, hazudtam magamnak mindig direkt?!
Le kell dobnom most, amit a lelkem eddig cipelt,
egy idegen asztala, ahol kortyolom a vizet.
Rendes ez a lány, a desszert is ízlett,
de nem értem, hogy mit beszél, csak azt hallom, hogy zizeg.
Homályos a kép, kifakultak a színek,
egy börtönben a lelkem és ő azt hitte, hogy kiszed.
Ha előadom, mi van, tuti kilesz,
az őszintéből is majd egy nagy darabot kimetsz.
Kényelmetlen helyzet, nem tudom, hogy mi lesz,
csak abban bízom titkon, hogy valahol még figyelsz!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
A számodat még kívülről fújom,
látom még a lábnyomod az úton, a testedet a pulton,
látom, ahogy építettünk kettőnk közé falat,
látom magamat, ahogyan eltaszítottalak.
Látom a verebet, ahogy a mája dagad,
akinek a kocsijába a csomagjait raktad.
A hídon, mikor leesett a lakat,
az úton kitörlöd minden nekem írott szavad.
Minden közös képet tudom, hogy törölni fogsz,
de nem is értem magamat, hisz én mondtam, hogy kocc!
Én mondtam, hogy soha többet ne hívjál, de hívtál,
és te mondtad, hogy soha többet nem írsz, mégis írtál!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
Milyen lenne szerinted, megin' összejönnénk, te meg én?
Érezném-e magamat megint a világ tetején?
Érezném-e, hogy én vagyok a tied, te meg az enyém?
El tudnánk-e kezdeni megint ott a legelején?
Tudom én is, érzem, tiszta gáz,
de rájöttem, hogy várlak és azt érzem, hogy vársz.
Az agyamat a szívem meg felemészti a frász,
mert elég nagy az esély, te megint hamissá válsz.
Lehet ezt az egészet az enyészetnek hagyom,
nem akarok búcsúzni, de integet a karom.
Én voltam a barom, de kamáztalak nagyon, pedig kamáztalak nagyon!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
Én tudom, hogy vár,
valamiért még engem lát.
Tudom, hogy vár, én érzem az illatát!
Gyere álmodjunk, te meg én, te meg én,
sétálunk csak te meg én!
kapcsolódó videók
keressük!
