Sánta vagy, holnaptól én is sánta leszek már,
elfelejtettem, hogy kell kötéltáncolni egy almán.
Az aszfaltba betúrom a fejem, és lefekszem a kőre én,
nem baj, ha az arcom tiszta szén.
A keblem alatt hordok egy zacskó vizet én.
Nem kívánom azt, hogy fulladjál belém, fulladj belém.
Átfordult a nap, és a szutykos udvaron,
a lépcsőházból néztem, ahogy ott ülsz a padon.
És akkor hittem el, hogy van még olyan nő,
aki nagyobb fényt csinál, mint egy terepjárón a napfénytető.