Ködbe zárt valóság
THE TRUSTED ONE
Mint szempár, ha a sornak végére ér.
Ködbe hull és elsuhan a cél
Fakó szemed megváltást remél.
Porszemek vagyunk
Már élve meghalunk
A gondolat csak játék
Az Istennek ajkán.
Miért kell felnyitnom a szemed?
Hogy szitkot szórva állj elém
Míg a sors markába nevet.
Biztosan tudhatod,
Hogy nem lesz lábnyomod,
Életed peremén
Már nem a láb dobog.
Mit hagytál rám mondd te
Sírodnak gödrébe,
Voltam az egyetlen
Létednek értelme.
Világod a végtelenbe tart
Itt nem nyújthat senki segítő kart,
Mert mindnyájan haladunk előre
A valóságnak vesztőhelyére.
Jelentéktelen
A gond, a képzelet.
Az erény, a derű
Örökre ég veled!
Most, hogy felnyitottam fájó szúrt sebed
Vállamra borulnál, de
Már nem vagyok veled.
Nyisd ki a szemed, hogy jobban láss!