Rák
Azt az álmot még nem meséltem,
hogy rák vagy a forró edényben,
hogy a kiforduló vízbe esve,
élve főznek ízletesre;
fegyverben, vértezetben
beraknak érthetetlen
könnyedséggel, csak beraknak,
és lefednek, és magad vagy.
Húsod, mi körül forr a sós lé,
egyre inkább porhanyós, és
egyre szinte szétreped,
megfeszül vesző életed.
A teljes erőd belé dől:
kívül kerülni az edényből,
beleadod, de nem elég,
meg se mozdítottad a fedelét.
El van ez rontva, rút álom,
nem meséltem, mert utálom,
mert megborult, képtelen ötlet,
hogy a remény már meghalt előtted,
és maradt merev lázban a jelen,
egy tudásoddal eleven,
hogy itt pusztulsz el, de még nem,
még rák vagy a forró edényben.