Hallottam ezerszer már,
hogy milyen kevés vagyok.
Elhittem: igaz a vád,
és tudtam: engem senki meg nem véd.
Már én is érzem: nem vagyok jó.
Fájó ítélet-éget minden szó.
Mégis látom: van valami más.
Ami engem éltet, amit te sem látsz.
Szent, tiszta vágy, ami bennem ég:
Akarok a Fény lenni-mindenkiért!
Szemembe nézel-benne ott van minden:
Annyit látsz, amennyit érsz.
Ha tűz vagyok, ha szél vagyok:
neked vagyok "én".
Hiába nézel rám-csak magad látod.
Ez a tükör csak áll-és rólad mesél.
Lehetek én bármi-neked egy kép vagyok,
amit magadnak rajzolsz-és végül életre kél.
Nem kérek érte bocsánatot,
Lásd meg végre: minden vagyok!
Szemembe nézel-benne ott van minden:
Annyit látsz, amennyit érsz.
Ha tűz vagyok, ha szél vagyok:
neked vagyok "én".
Mert minden harcban ott az életem,
Alázat és remény.
Bár néha félve, tiszta hittel létezem:
Isten tudja azt, hogy mennyit érek én.
Szemembe nézel-benne ott van minden:
Annyit látsz, amennyit érsz.
Ha tűz vagyok, ha szél vagyok:
neked vagyok "én".
Szemembe nézel-benne ott van minden:
A tévedés, a félelem.
Szemembe nézel-benne ott van minden:
A lángolás, a küzdelem.
Szemembe nézel-benne ott van minden:
A lázadás: akarom, hogy lásd és higgy nekem!
Szemembe nézel...
Csak engem láss, csak engem!