Szép sorban mentek,
mert menniök kellett
és követtem én is őket.
Mert, hát nem hagyhatom őrizetlen
az örök vadász mezőket.
Ahol medvék járnak, embert esznek
és hát én is tőlük!
De a veszély szülöttje
ott a képzeletemben
és látszik rajta, hogy őrült!
Az eremben őrült ösztön kavarog,
röhögve rakok a tűzre.
Az árnyékommal táncol a füst,
ez az Ördög keringője.
Lángok nyalják az erdő fáit,
egy szempár villan a fényben.
Űzött vadként várom a reggelt,
izzom a vaksötétben
Hát Hajaj Ha meghalok,
az legyen mások gondja!
Hát hajjajaj,ha élve maradnék,
hát igyunk a holnapomra !
Hajaj Ha meghalok,
az legyen mások gondja!
Hát hajjajaj,ha élve maradnék,
hát igyunk a holnapomra !
Igyunk a tegnapomra,
Igyunk a holnapomra!