Uram, miért vagy olyan messze?
Miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Te rád szomjas a lelkem,
testem utánad eped,
mint a puszta kiaszott völgye.
Kimerült a lelkem,
míg várom segítségedet,
kifáradt a szemem,
míg ítéletedre várok,
azt kérdem, azt kérdem: mikor vigasztalsz meg?
Végül Isten szentélyébe tértem.
Azt mondtam. azt mondtam:
Te vagy Istenem, kezedben van a sorsom.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram,
fénysugarat adsz nekem Istenem a sötétségben.
Multa enim sine voluntate Dei geruntur,
nihil sine providentia.
/ Sok minden történik Isten akarata ellenére,
de semmi sem Gondviselése nélkül. /
Csak Istenben keress megnyugvást, lelkem,
bár elenyészik a szívem, a testem,
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
...nihil sine providentia.
Urunk, Te adod meg nekünk a békét,
mert a Te műved mindaz, ami velünk történt.
....nihil sine providentia.
Multa enim sine voluntate Dei geruntur,
nihil sine providentia.
A latin nyelvű refrén egy Origenész idézet.