Ahogy így várlak, kintről a tavasz felém lehel,
Egy másmilyen napfény, egy másmilyen ember kérdez, felel.
A poharam száján, az ujjam egy dallamot simogat,
Ahogy így várlak, még az üres pohár is megnyugtat.
Ez a láng, ez a hely, ez most minden,
Várakozás és vágyakozás körülöttem mindenben.
Félek, hogy változhat, hogy megtörik, vagy, hogy elveszíthetem!
Ez a láng, ahogy várlak, a vágy, ahogy vágylak most minden.
Ahogy így várlak, ez most egy különös délután,
Álmatag, feszült ünnep a hétköznapok után.
Forró és bűvös, az asztal terítve, díszítve már,
Még üres a tányér, de minden kész, összhangban vár.
Ez a láng, ez a hely, ez most minden,
Várakozás és vágyakozás körülöttem mindenben.
Félek, hogy változhat, hogy megtörik, vagy, hogy elveszíthetem!
Ez a láng, ahogy várlak, a vágy, ahogy vágylak most minden.