Az hittem, ha látom, felismerem,
Érinthetetlen, ha nyújtom kezem.
Valami készül, ami kikészít, amit még nem ismerhetek,
Ami voltam, és aki voltam, az többé már soha nem lehetek.
Nagyon fáj, miket tettem és fájnak a neked mondott szavak.
Az a köd, az a sűrű, mély, ami most lassan körbevesz.
Mint a hullám, ami nyaldos, mardos és magáévá tesz.
Nagyon fáj, miket tettem és fájnak a neked mondott szavak.
Azután majd, ha az ismeretlent megismerhetem.
Azután majd, ha megbocsátasz, újrakezdhetem.
Úgy félek, hogy ez a valami ellopja minden erőm.
Amit nem értek, azzal hogy számolok el, ha kitelik az időm?
Nagyon fáj, miket tettem és fájnak a neked mondott szavak.
Azután majd, ha az ismeretlent megismerhetem.
Azután majd, ha megbocsátasz, újrakezdhetem.
Megváltoztam. Nem azzá váltam, akivé lenni akartam.
Nagyon fáj, miket tettem és fájnak a neked mondott szavak.
Azután majd, ha az ismeretlent megismerhetem.
Azután majd, ha megbocsátasz, újrakezdhetem.
Azután majd, ha az ismeretlent megismerhetem.
Azután majd, ha megbocsátasz, újrakezdhetem.