Én nem akarom, hogy azt gondold,
Amit a fejedbe betömnek.
Én nem akarom, hogy úgy érezz,
Ahogy mindenki más érez.
Én nem akarom, hogy azt hidd el,
Amit mindenki más elhisz.
Én nem akarom, hogy azt vedd el,
Amit mindenki más elvisz,
Amit mindenki már elvitt,
Amit mindenki már elvitt.
Én nem akarom, hogy azt tedd,
Amit mindenki előtted.
Én nem akarom, hogy elrejtsd,
Amit mindenki más elrejt.
Én nem akarom, hogy úgy élj,
Mintha bárki más lehetnél.
Én nem akarom, hogy úgy élj,
Ahogy sohasem szeretnél,
Ahogy sohasem szerettél,
Ahogy sohasem szeretnél.
Én nem akarom, hogy azt vedd fel,
Amit, mindenki más felvesz.
Én nem akarom, hogy megvesd,
Amit mindenki más megvet.
Én nem akarom, hogy kimond,
Amit mindenki más elhint.
Én azt akarom, hogy csábítson,
Ami senki mást nem csábít,
Ami senki mást, nem kábít,
Ami senki mást, nem csábít.
Én már látom az álmaimból felém kúszó árnyakat,
Én már hallom a vágyaimból felém úszó hangokat.
Én már érzem, megfogom, szorítom.
Úgy gondolj rám,
Ahogy gondolni akarod,
Ahogy érezni akarod.