Van az úgy, sorra jönnek a súlyos felhők
És az ég, oly sötét, azt sem tudom, nappalt rejt vagy éjt
Van az úgy, hogy a szívünk nem hisz a rosszban
De elér egy jeges kéz, ez az igazság, s nincs menekvés.
Mostmár, hogy láttam, már látom, ki volt
Nem egy kis kaland, mely messze már
Mostmár megértem, hogy miért volt titok
S érzem én, róla míg nem tudtam, jobb volt tán.
Az a szem, az az arc, az a láz őt őrzi még
Őrzi Christ, ki velem él
Én tudom, szörnyű volt az élete
De Chrisért harcolnom kell ellene
Ô vagy én, itt nincs más tét
Mostmár, hogy láttam, már több, mint egy név
Nem egy kis kaland, mely messze már
Mostmár, hogy láttam, nem számít két év!
Tudnom kell, kivel éltem együtt
Tudnom kell ma már!