Horatio:
Csodálatos álmot láttunk, hihetetlen képet
Jó apádat, kit eltemettünk többen láttuk élve
Mire az óra éjfélt ütött megjelent a várban
Fegyverzetébe felöltözve búskomoran járva
Hamlet:
Mit beszélsz, mit hazudsz, miért gúnyolódsz?
Miért űzöd e kegyetlen tréfát velem te,
akit barátnak neveztelek, neveztelek?
Horatio:
Mikor ezt nekem elbeszélték, én sem tudtam hinni
Kimentem hát éjféltájban magam is megnézni
Felismertem jó apádat teljes bizonyossággal
Gyere el hát ma éjfélkor, hogy te is saját szemmel lássad
Hamlet:
Nem hiszem, nem hiszem, nem megyek el
Miért űzöd e kegyetlen tréfát velem te,
akit barátnak neveztelek, neveztelek?
Horatio:
Számos dolog megtörtént már, mi észnek érthetetlen
Felejtsd el hát a rációt, és hallgass a szívedre
Adj egy esélyt önmagadnak ne zárkózz el előle
Szólni kíván apád hozzád ezt ne tagadd meg tőle
Hamlet:
Mégis szólni kívánsz hozzám
Utat mutatsz így most talán
Nem hiába kértem szavad
Alig várom, hogy lássalak.