Vannak csöndes éjszakák,
Mikor lehunyod a szemed,
És végig vágtat előtted
Ez a rémes ízű jó,
Ez az életed!
Soha ne felejtsd el,
Sírni könnyek nélkül is lehet.
A vidámság oly sokszor
Álca az arcokon.
Ott legbelül valami megszakad
Egy szép napon,
Lemondás,
De azért vágyódsz te is
A hegycsúcsok után,
Mint a nagy madár,
Ó, és senki se vár!
Ref.
És te csak bámulsz kifelé
Az ablakon.
Unottan nézed a kövér
Esőcseppeket.
Sokszor sírni lenne kedved
És a csendet hallgatod.
A büszkeség megöli,
Elsodorja az érzelmeket!
Elfáradt a világ, kevés a hely
Kevés az érzés, túl sok a könny
Túl sok a vér!
És nincs esély, hogy egyszer
Jobb lesz majd talán.
Fagyott minden, elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, fagyott minden
Mély homály.
Ref.
És te csak bámulsz kifelé
Az ablakon.
Unottan nézed a kövér
Esőcseppeket.
Sokszor sírni lenne kedved
És a csendet hallgatod.
A büszkeség megöli,
Elsodorja az érzelmeket!