Sólyomnak születtél ,
De messze volt az ég .
Fölnéztél a földről
A csillagok közé .
Azt álmodtad néha ,
Szárnyakon menekülsz ,
De csak a keselyű
Éles karma közt repülsz .
Csatornákon úsztál
A túlsó partra át .
Fölkented szívedre ,
A szivárvány porát .
De senki nem kíváncsi rá ,
Hogy a csókod mennyit ér ,
Valaki átölelt és megcsókolt a szél .
Neked ennyit ér a végtelen ,
És nem történik semmi .
Létezel és semmit nem csinálsz .
Vigyél át , hogy megérezzem ,
Érdemes talán ,
Megcsókolni a földet ,
a házam udvarán.
Rongyos rég a zászló
És megfagyott a szám .
Legyen átkozott , aki
Besározott és
Nem kiáltott rám .
Neked ennyit ér a végtelen ,
És nem történik semmi .
Létezel és semmit nem csinálsz
Ki visz magával téged és engem ki ölel át ?
Kinek hiányzik , ha meghalt már
Amit én vittem tovább ?
Ha nem hallatszik a hangom
Oda a túlsó partra át ,
Valaki lesz – e még ,
Aki a reménytelenbe száll ?
Kell valaki , hogy elvigyen ,
Nincs hitem , nincs Istenem .
Kell valaki , hogy jó legyen ,
Nem történik semmi velem .