Hajnalban indul, esőszagú kabátban –
cigaretta lóg a szája sarkában –
Gyűrött arcú szeretője ottmaradt az ágyban –
a szívét, a szívét sohasem borotválja.
Melózni a piacra jár, tíz éve nem zenél,
barátja rég nem ír – valahol Sydnie mellett él.
Vagyonát egy ügyvéd, volt asszonyára játssza,
felnőttek a csápolók is – mindnek van családja!
Sárgulnak a képek, szobája falán,
régi híres dalaira, nem emlékszik már –
Tisztelettel hallgatják, – de szólnak – Hátha fáradt!
Menne is, maradna is – Túl fiatal még a halálra.
Társaságban, ha szó kerül: Milyen volt a Banda?
Homlokán a ránc eltűnik egy pillanatra.
Néha egy klubban énekel, néha beindul még.
Nem vádol, nem verekszik. Lassan-lassan kiég.
Csak blues, csak blues
Mindhalálig blues.
Csak blues, csak blues
Mindhalálig blues!