Hosszú az út, maradnál még,
jó lenne megpihenni végre,
de a tűz még egyre ég.
Hosszú az út, sokat vétkezel,
ha vágysz fel az égbe,
vagy a mélybe,
de végül visszaérkezel.
Hallod amit súg, mesél,
halkan neked a szél.
Magával hív sok ezer szív,
s minden nap máshol ér.
Könnyű álom nem vár,
mikor az éjszaka rád talál.
Ezernyi csillag között ébredsz,
ott, ahol az idő is megáll.
Nem találod a helyet, ahol veled
földet érne a képzelet.
Túl közel a Naphoz
vagy önmagadhoz,
a semmibe markol a kezed.
Nem enged a magány
szabadon talán,
valami hajt egyre tovább.
Jó lenne megpihenni végre,
lemosni a hosszú út porát.
Távol a világ, ahonnan
már vissza nem találsz,
elvakít a fény, a remény,
hogy már a felhők között jársz.
Hosszú az út, maradnál még,
jó lenne megpihenni végre,
de a tűz még egyre ég.
Hosszú az út, sokat vétkezel,
ha vágysz fel az égbe,
zuhansz a mélybe,
de végül visszaérkezel...