CHRISTINE
Most már rémlik, volt egy tó...
Sima tükrén sűrű, örvénylő köd.
Körben mécseslángok százával,
És volt egy csónak is...
A csónakban egy férfi ült.
Ki ez a rejtelmes árnyék?
Tudnom kell, kit rejt a maszk!
FANTOM
Pusztulj! Álnok kis vipera,
Hitvány, aljas kis démon!
Ezt akartad látni talán?
Bűnhődj, te hazug, kétszínű kígyó!
Nem leszel szabad!
Rabom leszel már ezután!
Pusztulj!
Bűnhődj!
Nem gondoltad volna!
Látom, felfordult a gyomrod.
Nem bírsz rám nézni, förtelmes korcsra,
Ki poklot jár, de álmában mennybe vágyik.
Álmában...
Álmában...
Ám, Christine...
Most még félsz, de később
Sokkal többet látsz majd bennem
Ocsmány szörnynél, ki oszlásnak indult,
Oly szánalmas, és még így is szépségről mer
Álmodni...
Álmodni...
Ó, Christine...
Jöjj, most felmegyünk,
Az a két bolond igazgató már hiányol.