Nem élhet minden éjjel minden kutya láncon
Az nem lehet, hogy a lánc nyoma a nyakunkon meglátsszon!
Csak annyi kell, hogy megkapjuk a jussunk
És végre egyszer láncok nélkül fussunk.
Ha rosszul ugatnék - sajnálom
Az is én vagyok, hát nem bánom.
A csahos kutya mindig enni akar,
De ha zabálni kap, mindenkit elzavar.
És a kóbor kutyáknak semmi sem marad
Veszettül üvöltünk ablakod alatt.
Nem marad minden éjjel minden kutya veszteg
Falhoz láncolva egyre vadabbak lesznek.
Nem félünk attól, hogy rá fogunk majd fázni
mert olyan jó mindig visszapofázni!
Átjutunk végre a korláton,
Nem tudom, a láncom mikor látom.
Lehet, hogy egyszer majd hiányzik,
De minden kutya egyszer hibázik.
A kóbor kutyáknak semmi sem marad
Veszettül üvöltünk ablakod alatt.