Ruben: Rossz hírrel térünk meg hozzád, és szinte félnünk kell!
Hogy jobban tennénk talán azt, ha nem meséljük el!
Ha eddig egy tucat fiad volt, az mától nem így lesz!
De mégse bánkódj, ne sírj hát!
Ruben és a Testvérek: Az minket is tönkretesz!
Ruben: Egy angyallal több van az égben, egy csillaggal több ragyog! (Női Kar: ááááááh)
József, csak szívünkben élsz már, (Női Kar: ohohoh) itt mindenki érted zokog! (Női Kar: zokog)
Nem ül már a helyeden senki, az élet így megy tovább! (Testvérek: áháháháh)
Ruben és a Testvérek: De álmaid örökre élnek! Ruben: Egy testvéri, tiszta világ!
Ruben: {Prózai} Hőshöz méltóan halt meg. A torkom elszorult!
Egy vadkecskével küzdött ő, (Testvérek: Vadnyugat, Vadnyugat) s végül mindkettő kinyúlt!
A hősi halott kabátján a vére ki sem hűlt!
A teste oda, ám a lelke már megdicsőült! (Női Kar: ááááááh)
Ég veled, Joe! (Női Kar: ááááááh) (Testvérek: háháhá)
Adios, amigo! (Női Kar: ááááááh)
Isten áldjon, jó fiú! (Testvérek: háháhá) (Női Kar: ááááááh)
Jákob {Prózai}:
Nem ül már a helyeden senki. Az élet így megy tovább!
Ruben és a Testvérek:
De álmaid örökre élnek! Egy testvéri, tiszta világ!
Könnyek nélkül emlékezzünk, ő se kérne mást!
De nem tilthattuk meg neki (meg neki) az önfeláldozást!