Félek, hogy elment már
Hogy elment már a vonatom
S itt hagyott egyedül
Valahol...
Téves, de nem útra kész
Hogy belém hasít a fájdalom
Nincsenek új évek, új utakon
Elfutnék, de túl nehéz
Lassan borít hálót rám a penész
Összekulcsolt kezem imára kész
Tűz és víz csak küldemény
Testemmel száll sírba minden remény
Marad egy apró hirdetés
Ez volt a vég
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz
Álcázatlan szenvedés
Sikoltásba fúló torz nevetés
Könnyekbe temetkező ölelés
Néptelen lakóház
Lépcsőkorlátokon kúszik a láz
Prédára feni fogát a vadász
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz
Asztalon egy lágy kegyér
Körbe ültük rég, de senki nem kér
Nyugalmat terít ránk a szenvedés
Nem alszunk, nem iszunk
Feleslegessé vált minden pillanatunk
Mélyebbre, egyre mélyebbre hatolunk
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó