Vártam már régen, sőt emlékszem az évre, mikor megszületett egy fiatal gondolat.
Elmúltak az évek, sőt felnőttek az érvek, hogy tapasztalatra átváltsam a fiatal álmokat.
Úgy érzem nem felejtem, úgy vártam már.
Egyszer szépet álmodtam, hogy volt velem vagy két nő,
és tudom csalódtam, hisz az álmom csak egy hatalmas kő.
A szívemben, talán a bal kamrámban, tudtam, s már nagyon vártam.
De nem felejthetem, hogy csak egy kővel szeretkezem.
Láttam az éjjel, és halkan közelebb léptem, hogy elmondhassam ezt is magamról.
A függöny mögül nézem, ahogy a bal kamrámban éppen
tapasztalatra átváltom a fiatal álmokat.
Próza:
(álmomban, álmodtam)
Félek az élettől, a folytatástól, a reménytelentől, a biztatástól.
Egy út széli nőtől, egy kedves lánytól, az orgiától, a csalódástól.
A tükörből rám néző másik arctól, egy prófétától, egy idegen harctól.
A szembesüléstől a megbúvásig, mindenki velem csak velem játszik,
mindenki velem csak velem...