Sötét sűrű lombja van az öreg diófának
Tetejébe nem fészkel már csak a bú és bánat
Hej diófa vén diófa sötét lombú diófa
Mondd meg nékem gondol-e rám a szeretőm néha
Menyecske lett a falunak a legszebbik lánya
Szegénylegény bánatában csak a kocsmát járja
Volt kerete, keresete a vén száraz fának
De a szegény legény szívét gyötöri a bánat
Kismenyecske, más asszonya állj meg csak egy szóra
Vesd reám a két szemedet egy búcsúzó szóra
Fáj nekem, hogy téged látlak, megyek, hogy ne fájjon
Ennyit akartam mondani, az Isten megáldjon!