Oh, Columbine,
táncod a kötélen, mint könnyű
szellő.
mint könnyű szellő!
Oly magasan jársz,
s oly törékenyen,
mint a napfény, fenn az üveghegyen
és úgy fáj, hogy én itt lent,
ilyen pici vagyok.
Oly magasan jársz,
hisz magas a kötél,
szinte csoda, hogy észrevettél
de félek, túl közel hozzád
nem maradhatok!
Szívet is rejt ez a bohóc köntös,
nem csak muzsikát, mesét és varázslatot
s e szív repülni vágyik veled
ott fenn, fenn a felhők felett,
hol nem számít se taps, se pénz, se kor.
Szívet is rejt ez a bohóc köntös,
nem csak muzsikát, mesét és varázslatot
s e szív repülni vágyik veled
ott fenn, fenn a felhők felett,
hol nincsen porond és nem száll a fűrészpor.
Oly magasan jársz,
mégis te vigyázol rám
felsegíted megkopott ruhám.
és néha mintha látnám, egy mosoly
neked szól.
Oly magasan jársz,
s én nem kiálthatok,
tudom nagyon jól, mindent elronthatok
s talán túl sokat várok egy mosolytól!
Mert szívet is rejt...