A Hargita alján lakom én
A Homoród füzes partján, a part peremén.
Ottan áll egy kis lakocska
Szívem oda vágyik vissza
A Hargita hegy aljában
A fenyvesek illatában
Születtem és vágyok vissza én.
Üldöz a sors évek hosszán át
Üldöz engem a természet, mint vándor madárt
Ó te szépséges Hargita
Miért csalogatsz, miért hívsz vissza?
Elűzött a sors engemet
Haza mennék de nem lehet
Csak, haza vágyni, s sírni tudok én.