Hargitai fecskemadár hosszú útra készül
Nem hagyja el piciny fészkét könny hullatás nélkül
Én is, én is úgy el mennék messzi tájra
Ha a szívem a Hargitáért oly nagyon ne fájna.
Nem sírok én édesanyám, csak a szemem könnyes
Szomorú a székely sorsa messze idegenbe
Varjú sereg lepte be az egész tájat
Odahaza gyász borít be minden székely házat.
Fáj a szívem édesanyám, úgy szeretnék sírni
Azt az időt boldog időt, újra vissza hívni.
Amikor még szépen szólt a magyar nóta.
Amikor még a Hargitán nyílt az őszi rózsa